Tartalom

Mi az alábbiakban az újdonság?

Egy-egy tiszta estén, különösen ha van binokulár a kezünk ügyében, csodálatos ködöket, csillaghalmazokat figyelhetünk meg az égbolton. Ehhez azonban meg is kell találni őket, tudnunk kell, hová nézzünk, hogyan keressünk.

Az interneten hemzsegnek a jobbnál jobb források, amelyek csillagászati információkat tartalmaznak. Például megtudhatjuk belőlük, hogy a Kaptárt a Rák csillagképben kell keresnünk. Kiváló ábrák segítik a tájékozódást. Sőt, telepíthetjük a Stellarium programot is, amelyből a keresett objektum környezetéről csillagtérképet is nyomtathatunk.

Az eligazodáshoz tehát a csillagképek adnak iránytűt. Számomra az első lépés okozta a legnagyobb nehézséget: hogyan találjam meg a csillagképeket? A Stellarium beállítható úgy, hogy a csillagképeket vonalak berajzolásával mutassa. De ha kimegyek a szabadba, akkor ezeket a vonalakat nem látom az égen. Sőt, a fantáziarajzok eléggé becsapósak, sok viszonylag halvány csillagot kellene meglátnom ahhoz, hogy a mintát felismerjem. Fényszennyezett városi égen ez elég nehéz. Kristálytiszta falusi égen éppen ellenkezőleg, a bőség zavarával kell megküzdeni, a rengeteg csillag közül vajon melyek azok, amelyek a Vízöntőhöz tartoznak?

Két technika segített a probléma megoldásában. Az egyik a csillagok és a csillagképek fényesség szerinti osztályozása. Érdemes átértékelni a csillagképeket ennek segítségével, és nemcsak a mitológiai rajzokat, hanem a fényes csillagok alkotta mintát is megjegyezni. Az alábbi bevezető elolvasása után nézzük meg a fényesség változását ezeken az animációkon is.

A másik technika a csillagképek egymáshoz való viszonyának lebontása olyan kérdésekre, hogy két fényes csillagot összekötő egyenes hogyan metszi a szomszédos csillagképeket. Ez nem elméleti kérdés, megfigyelési kísérletek sikerei és kudarcai alakították ki, hogy milyen információkat érdemes fejben tartani.

A két technikát ezen a lapon megosztom, remélem lesz olyan kezdő amatőr csillagász, aki hasznosnak találja. Mivel jómagam is kezdő amatőr vagyok, a hibákért előre is elnézést kérek.

Magnitúdó

A csillagok fényességét egy magnitúdó nevű szám jelzi. Minél nagyobb ez a szám, annál halványabb a csillag. Az égbolt legfényesebb csillaga (a Napot nem számítva) a Szíriusz, ami -1.47 magnitúdójú. Erősen fényszennyezett, belvárosi égen egy 4-es magnitúdójú csillag még éppen látszik, míg hegyvidéki, nagyon sötét terepen szabad szemmel akár 7-es magnitúdójú csillagokat is megpillanthatunk. De ez csak elmélet, praktikusan a közvilágítástól elvakítva még a 2-es magnitúdójú csillagokat is alig találjuk meg.

Hasonló a hatása az alkonyatnak is: először a legfényesebb csillagok tűnnek elő. Az is számít, hogy a csillag a Naphoz képest hogyan helyezkedik el: a keleti égen halványabb objektumokat láthatunk, mint a nyugatin.

A nyári égbolt legfényesebb csillagai

Mivel kevés adatot könnyebb megjegyezni, kezdjük az 1.4-es magnitúdónál fényesebb csillagokkal. Feküdjünk a földre, hogy az egész égboltot át tudjuk tekinteni, fejjel dél, lábbal észak felé. Június végén, éjféltájban, ez tárul a szemünk elé:

A Vega, a Deneb és az Altair alkotja a Nagy Nyári Háromszöget. A ferdén lejtő világos sáv a Tejút. A csillagok legfontosabb adatai a következők.

Név	Csillagkép	Magn.	Táv.	Legmagasabban jár	Szín	Megjegyzés
Arcturus	Ökörhajcsár, alfa (α)	−0.04	37	április	vörös	változó csillag
Vega	Lant, alfa (α)	0.03	25	július	kékesfehér
Capella	Szekeres, alfa (α)	0.08	42	december	sárgásfehér	2+2 csillag rendszere
Altair	Sas, alfa (α)	0.77	17	július	fehér	gyors tengelyforgás
Spica	Szűz, alfa (α)	1.04	260	április	kék	változó csillag
Antares	Skorpió, alfa (α)	1.09	550	május-június	vörös	változó kettőscsillag
Fomalhaut	Déli Hal, alfa (α)	1.16	25	augusztus	kékesfehér	bolygója van
Deneb	Hattyú, alfa (α)	1.25	1550	augusztus-szeptember	kékesfehér	19-szeres Naptömeg

A távolság fényévben értendő. A táblázatban szereplő Fomalhaut nincs az ábrán. Nagyon alacsony horizont feletti maximális magassága (13 fok) miatt ritkán láthatjuk (nyár végén, délre, a Vízöntő alatt keressük). A csillagképek csillagait görög betűkkel jelölik. A felsorolt csillagképek (a Déli Hal kivételével) itt láthatók:

Az égbolt mozgása

Mit jelent a csillagok táblázatában a „legmagasabban jár” oszlop? Az égbolt a Sarkcsillag körül forog, a csillagok minden nap, akár tél van, akár nyár, ugyanazt a „kört” járják be az égbolton. Azonban csak akkor látjuk őket, amikor nincs fenn a Nap. (Nyári napfogyatkozáskor tehát a téli csillagképek bújnak elő.) Például Budapestről nézve az Arcturus minden nap felmászik 62 fok magasságra a horizonttól mérve, majd lemegy a horizont alá. Azt az időpillanatot, amikor a legmagasabban jár, kulminációs időpontnak hívjuk. Ez akkor következik be minden nap, amikor pont délre látszik (pontosabban amikor az észak-déli, az ég tetején, azaz a zeniten áthaladó főkörön, a meridiánon helyezkedik el). De ez az időpillanat eshet nappalra is! Az Arcturus 2013. május 7-én 0 órakor járt a legmagasabb, 62 fokos magasságban. November 7-én éjfélkor a horizont alatt tartózkodott, és ezen a napon 10:54 perckor volt 62 fok magasságban. Vagyis a kulmináció időpontja november 7-én nappalra esett, és e napon az Arcturust csak hajnalban meg este láthattuk, a horizonthoz képest alacsonyan.

Ha egy csillag magasan van a horizont felett, akkor vékonyabb az a (szennyezett, turbulens) levegőréteg, amin keresztül nézzük. A legjobban tehát akkor tudunk megfigyelni egy objektumot, ha a kulminációs időpont az éjszaka közepére esik. A táblázatban az évnek azt a szakaszát jelöltük meg, amikor ez bekövetkezik. Vagyis a Nagy Nyári Háromszög csillagképeit nyáron, a Capellát és a Szekerest télen, az Ökörhajcsárt pedig tavasszal érdemes szemügyre venni.

Mivel az égbolt a Sarkcsillag körül forog, az ehhez közeli csillagokat egész évben láthatjuk, ezeket hívjuk cirkumpolárisnak. (Az, hogy mely csillagok cirkumpolárisak, a megfigyelő földrajzi szélességétől függ.) A fenti nyolc csillag közül Budapestről nézve csak a Deneb és a Capella cirkumpoláris. Ugyanakkor a Skorpió olyan távol van a Sarkcsillagtól, hogy a skorpió „farkát” már egyáltalán nem is láthatjuk Budapestről (Pécsről igen), és az Antares magassága is maximum 16 fok lehet.

A téli égbolt legfényesebb csillagai

Lássuk most, hogy a téli égbolton melyek az 1.4 magnitúdónál fényesebb csillagok. Most délre érdemes fordítani a fejünket, ott bukkannak fel az újdonságok.

A Deneb a Tejút északi végén látható, a többi kilenc csillag mind az az égbolt déli részére, a Regulus kivételével a Tejút környezetébe zsúfolódik össze, ezeket mutatja az ábra. A Capella már ismerős. A Téli Hatszög tagjai: Capella, Aldebaran, Rigel, Szíriusz, Procyon, Pollux.

Név	Csillagkép	Magn.	Táv.	Legmagasabban jár	Szín	Megjegyzés
Szíriusz	Nagy Kutya, alfa (α)	−1.47	8.6	december-január	fehér	kettőscsillag
Rigel	Orion, béta (β)	0.12	860	november-december	kékesfehér	hármascsillag
Procyon	Kis Kutya, alfa (α)	0.34	11	január	fehér	kettőscsillag
Betelgeuse	Orion, alfa (α)	0.42-1.2	640	december	vörös	változó csillag
Aldebaran	Bika, alfa (α)	0.75-0.95	65	november-december	narancs	változó csillag
Pollux	Ikrek, béta (β)	1.15	34	január	narancs	bolygója van
Regulus	Oroszlán, alfa (α)	1.35	77	február	kékesfehér	2+2 csillag rendszere

Az alábbi ábrán be vannak rajzolva a felsorolt csillagképek:

Aki a Bika csillagképet megtalálja az égen, feltétlenül vessen egy pillantást a Fiastyúkra (M45), ami binokulárral nézve igen látványos csillaghalmaz, de szabad szemmel is kivehető még városból nézve is. A fenti ábrán a Bika csillagkép jobbra felfelé kinyúló vonalának a végén kell keresni. Az M45 elnevezés arra utal, hogy a Fiastyúk az érdekes és általában viszonylag könnyen megfigyelhető Messier-objektumok közé tartozik, 45-ös a sorszáma. Érdemes szemügyre venni az Aldebaran környékén lévő Méhkas nevű csillagcsoportosulást is.

És a többi csillagkép?

Áttekintettük a Magyarországról látható, legfeljebb 1.4-es magnitúdójú csillagokat, és a hozzájuk tartozó konstellációkat. De hol vannak a legismertebb csillagképek, például a Göncöl-szekér, vagy a Cassiopeia? Ezeknek még a legfényesebb csillaga is halványabb az eddig felsoroltaknál. Sétáljunk ki a Belvárosból, és nézzük meg, milyen formákat ismerünk föl az égen. Ismét június vége felé jár a naptár. Az alábbi ábra a legfeljebb 3-as magnitúdójú csillagokat mutatja.

Lássuk, hogyan rendeződnek ezek a csillagok csillagképekbe. A táblázatban a fontosabb konstellációk legfényesebb csillagait soroltuk fel.

Csillagkép	Csillag	Mn.	Csillag	Mn.	Csillag	Mn.	Csillag	Mn.	Kul.
Ökörhajcsár	Arcturus, α	−0.04	Izar, ε	2.50	Murphrid, η	2.65	Seginus, γ	3.00	máj.
Lant	Vega, α	0.03	Sulafat, γ	3.25	Sheliak, β	3.50			júl.
Szekeres	Capella, α	0.08	Menkalinan, β	1.90	θ (theta)	2.65	ι (ióta)	2.65	dec.
Sas	Altair, α	0.77	Tarazed, γ	2.70	ζ (dzeta)	2.95			júl.
Szűz	Spica, α	1.04	Vindemiatrix, ε	2.85	ζ és δ	3.35	Porrima, γ	3.40	ápr.
Skorpió	Antares, α	1.09	Shaula, λ	1.60	ε (epszilon)	2.25	Dschubba, δ	2.35	m-j.
Hattyú	Deneb, α	1.25	Sadr, γ	2.20	Gienah, ε	2.45	δ (delta)	2.90	aug.
Nagy Medve	Alioth, ε	1.75	Alkaid, η	1.85	Dubhe, α	2.00	Mizar, ζ	2.20	febr.
Nyilas	Kaus Australis, ε	1.75	Nunki, σ	2.05	Kaus Media, δ	2.71	Ascella, ζ	3.25	jún.
Perseus	Mirphak, α	1.75	Algol, β	2.05	γ (gamma)	2.90	ζ (dzéta)	2.80	nov.
Kis Medve	Sarkcsillag, α	1.95	Kochab, β	2.05	γ (gamma)	3.00			cirk.
Andromeda	Alpheratz, α	2.05	Mirach, β	2.05	Almaak, γ1	2.15	δ (delta)	3.25	okt.
Kígyótartó	Rasalhague, α	2.05	Sabik, η	2.45	ζ (dzéta)	2.50	Cebalrai, β	2.75	jún.
Kassziopeia	γ (gamma)	2.15	Shedir, α	2.20	Caph, β	2.25	Ruchbah, δ	2.65	cirk.
Sárkány	Etamin, γ	2.20	η (éta)	2.70	Rastaban, β	2.75	Altais, δ	3.05	cirk.
Északi korona	Alphekka, α	2.20	Nusakan, β	3.65					máj.
Pegasus	Enif, ε	2.35	Scheat, β	2.40	Markab, α	2.45	Algenib, γ	2.80	aug.
Cepheus	Alderamin, α	2.45	Alfirk, β	3.20	Errai, γ	3.20	ζ (dzéta)	3.35	cirk.
Mérleg	Zubeneshamali β	2.60	Zubenelgenubi α2	2.75	σ (szigma)	3.25	γ (gamma)	3.90	máj.
Kígyó	Unukalhai, α	2.60	η (éta)	3.20	ξ (kszi)	3.50	β (béta)	3.65	m-j.
Hercules	Kornephoros, β	2.75	ζ (dzéta)	2.85	δ (delta)	3.10	π (pi)	3.15	m-j.
Vízöntő	Sadalsuud, β	2.90	Sadalmelik, α	2.95	Sadachbia, γ	3.85	λ (lambda)	3.70	aug.

Az alábbi képen összefoglalóan láthatjuk ezeket a csillagképeket, azonban érdemes mindegyiket a Stellarium programmal közelről is szemügyre venni, és megnézni az animált változatokat is.

Lássuk a legfeljebb 3-as magnitúdójú csillagokat a téli égbolton:

Rendezzük fényesség szerint azokat a csillagképeket is, amiket még nem soroltunk fel eddig.

Csillagkép	Csillag	Mn.	Csillag	Mn.	Csillag	Mn.	Csillag	Mn.	Kulmináció
Nagy Kutya	Szíriusz, α	-1.47	Adara, ε	1.50	Wezen, δ	1.80	Mirzam, β	1.95	január
Orion	Rigel, β	0.12	Betelgeuse, α	0.42	Bellatrix, γ	1.60	Alnilam, ε	1.65	december
Kis Kutya	Procyon, α	0.34	Gomeisa, β	2.85					január
Bika	Aldebaran, α	0.75	El Nath, β	1.65	Alcyone, η	2.85	ζ (dzéta)	2.95	december
Ikrek	Pollux, β	1.15	Castor, α	1.90	Alhena, γ	1.90	Tejat, μ	2.85	január
Oroszlán	Regulus, α	1.35	Denebola, β	2.10	Algieba, γ1	2.20	Zosma, δ	2.55	február-március
Hydra	Alphard, α	1.95	γ (gamma)	2.95	ζ (dzéta)	3.10	ν (nü)	3.10	február-április
Cet	Diphda, β	2.00	Menkar, α	2.50	τ (tau)	3.45	η	3.45	november
Kos	Hamal, α	2.00	Sheratan, β	2.60					november
Holló	Gienah, γ	2.55	γ (béta)	2.65	Algorab, δ	2.90	ε (epszilon)	3.00	április
Nyúl	Arneb, α	2.55	Nihal, β	2.80	ε (epszilon)	3.15	μ (mü)	3.25	december
Eridánusz	Achernar, α	0.45, N	Cursa, β	2.75	Zaurak, γ	2.95	δ (delta)	3.50	november
Háromszög	β (béta)	3.00	Mothallah, α	3.40	γ (gamma)	4.00			november

A N betű az Achernar fényessége mellett azt jelenti, hogy ez a csillag Budapestről soha nem látszik (az ábrán sincs rajta, az Edidánusz „folyó” alsó, déli részén van). A felsorolt csillagképek rajzai (a tavasszal a Szűz alatt felbukkanó Holló kivételével) itt láthatók:

A felsorolásból kimaradt néhány fontos, de halványabb csillagkép, például a Nap által bejárt úton, az Állatövön található Bak, Halak és Rák, továbbá azok is, amelyek túlságosan délen helyezkednek el ahhoz, hogy Magyarországról láthatók legyenek. A teljes lista a legfényesebb csillagok adataival, kompakt, nyomtatható formában itt található. Remélem, ezeket az Olvasó a Stellarium segítségével megtalálja az égen, ha a már megismert konstellációkhoz viszonyítva keres.

Ahogy a bevezetőben is írtuk, amikor az objektumok helyét tanuljuk, akkor az égbolt forgása miatt nem a „fent” meg a „lent” megjegyzése hasznos, inkább arra érdemes figyelni, hogy két fényes csillagot összekötő egyenes hol halad át a szomszédos csillagképeken. Ezzel a témával külön lapon foglalkozunk.

Ajánlott irodalom

A fenti bevezetőben a Wikipédia magyar oldalaira hivatkoztam általában, de az angol verzió sokszor lényegesen bővebb, és az űrszondák, űrtávcsövek friss felfedezéseiről is találunk információt. Az angol nyelvű, amatőr csillagászoknak szóló irodalom egyébként is hatalmas: a megfigyelést segítő kalauzoktól és csillagtérképektől kezdve a távcsővásárlási tanácsadókig és az asztrofizikai ismeretterjesztő könyvekig. Az alábbi szubjektív válogatás.

Magyar nyelvű kiadványok

Érdemes belépni a Magyar Csillagászati Egyesületbe. A tagok ingyen látogathatják a Polaris Csillagvizsgáló programjait, megkapják a megfigyeléshez alapvető információkat nyújtó Meteor csillagászati évkönyvet, és havonta postán a Meteor című csillagászati folyóiratot is. További magyar nyelvű kiadványok vásárolhatók Budapest két távcsőboltjában:

• Makszutov
• Távcsőcentrum

Bevezető könyvek az égbolt megfigyeléséhez és az asztrofotózáshoz

• Carol Beigel összeállítása: felszerelés, keresőtérképek, magyarázatok, fényképek. Szabadon letölthető.
• Sánta Gábor, Éder Iván, Szabó Sándor: Csillagok távcsővégen.
• Szarka Levente, Baraté Levente, Fényes Lóránd, Tóth Gábor: A digitális asztrofotózás ABC-je.
• G. Consolmagno, D. M. Davis: Turn left at Orion.

Csillagtérképek

A Google Sky androidos alkalmazás megmutatja a csillagképeket, és a Stellarium is remek program. De a mobil, a tablet, a laptop sokkal jobban elrontja szemünk éjszakai adaptációját, mint amikor egy piros színnel világító, gyenge fényű zseblámpával (akár a bringánk hátsó lámpájával) nézünk egy csillagtérképet.

Ha atlaszt nyomtatunk, akkor a lapokat érdemes egyenként műanyag bugyiba (genotherm) tenni (vagy laminálni), majd egy dossziéba összefűzni, hogy a harmat ne áztassa szét az atlaszunkat. Az alábbiakhoz hasonló csillagtérképeket a Stellariumból is nyomtathatunk, de a lapok összeállítása komoly munka.

• Bevezető, 4 lapos csillagtérkép (forrás: Dan Bruton, Stephen F. Austin State University, Texas).
• TriAtlas: ingyenes komoly csillagatlasz. A nevében a „tri” arra utal, hogy ez három atlasz egyben: az A atlasz a legfeljebb 9 magnitúdújú csillagokat tartalmazza 25 lapon, a B atlasz határmagnitúdója 11, és 107 lapból áll, a C atlasz 12.6 határmagnitúdójú és 571 lapból áll.
• Toshimi Taki csillagatlasza 8.5 határmagnitúdós és 146 lapból áll, léptéke 8.4 mm/fok. Két változat tölthető le: az egyiken szerepelnek a csillagképek vonalai is. Ugyanitt található egy olyan 7-es határmagnitúdójú atlasz, mely a kettőscsillagok észlelésében segít.
• Planiszféra (forgatható csillagtérkép).
• Vizi Péter: Csillagatlasz kistávcsövekhez.
• E. Karkoschka: The Observer’s Sky Atlas.

Kompakt, nyomtatható táblázatok

Az alábbiak a fenti csillagtérképekhez való kiegészítők. Érdemes a pdf-állományokat kinyomtatva a binokulár mellett tartanunk, belefűzhetjük őket az atlaszba is. Az ods állományok az Open Office formátumában vannak, de az Exel is ismeri őket, átkonvertálhatók xls formátumra.