Hasznos egyenesek az égbolton

Tartalom

A Göncöl és a Sarkcsillag

Kezdjük azzal az ábrával, ami mindegyik bevezető könyvben benne van: hogyan kereshető meg a Sarkcsillag a Göncölszekérből kiindulva?

Sarkcsillag megkeresése

Látható, hogy a két hátsó kereket (Merak=β, Dubhe=α) összekötő egyenes a sarkcsillaghoz közel halad el. A Merak-Dubhe távolság 5 fok, a Dubhe a Poláristól 29 fokra, azaz 6-szor ekkora távolságra van.

Mi a távolságmérés ökölszabálya? Nyújtsuk ki teljesen a karunkat. Ekkor a kisujjunk 1 fokos szögben, az öklünk 10 fokos szögben látszik. Meglepő módon a holdkorong átmérője csak fél fok, próbáljuk meg a kisujjunkkal kitakarni! A szemünk a fényes objektumokat hajlamos nagyobbnak látni, mint amekkorák a valóságban, ezért képzeljük a teliholdat is hatalmasnak.

A Nagy Medve és Kis Medve csillagképek közé a Sárkány farka lóg be, a Sárkány teste pedig megkerüli a Kis Medvét, de az egyenesünket nem metszi. A Sarkcsillag után áthaladunk a Cefeusz háromszögén, majd a 3.5 magnitúdós, azaz viszonylag halvány iótáján, a Cefeusz négyszöge az egyenesnek ugyanazon az oldalán van, ahol a Sárkány és a Kis Medve. Végül a Cassiopeia fölött megérkezünk a Tejútra. A Cefeusz legfényesebb csillaga, az Alderamin=α és a Cassiopeia bétája, a Caph csaknem szimmetrikusan helyezkedik el az egyenesünkre, távolságuk 20 fok.

A Merak-Duphe egyenes tehát a Sárkány testének és a Cefeusznak az azonosítására is alkalmas. A felsorolt apróságokat azért érdemes megjegyezni, mert a terepen a csillagképeket általában a rajzhoz képest elforgatva látjuk, és az sem világos, hogy egy-egy csillagkép “milyen irányba néz”, vajon az egyenes “alatt” vagy “fölött” van-e.

A Herkules gömbhalmaz

A következő egyenes a Herkules gömbhalmaz megkeresését segíti. Ez a 13-as sorszámú Messier-objektum. Kössük össze képzeletben a Vegát az Arcturussal:

Herkules megkeresése

Ez az egyenes a Herkules π-jén, azaz a négyszög egyik csúcsán halad át, kevéssel a gömbhalmaz alatt jön ki a négyszögből, majd átmetszi az Északi Koronát a Nusakan=β csillagnál. Tehát az Északi Korona íve a Herkules négyszögének arra az oldalára “néz”, amin a gömbhalmaz van. Ha a Vegát az Északi Korona legészakibb csillagával (θ) kötjük össze, akkor pontosan a gömbhalmazon haladunk át. Ez a trükk főleg akkor segít, ha az Arcturus már nagyon alacsonyan van a horizonton.

Az ábrába alul a Kígyó, felül a Sárkány feje lóg be (amit az előző rajzon levágtunk). A sárkány gammáját (Etamin) és a Herkules dzetáját összekötő szakasz felezőpontjában az M92 gömbhalmaz helyezkedik el, ami azonban jóval halványabb az M13-nál, inkább távcsővel érdemes keresni. Ezért térjünk vissza ahhoz, hogy az M13-at milyen technikával találhatjuk meg.

Az alábbi ábra átmérője kb. 1 fok. Semmiképpen se számítsunk ilyen szép látványra! Az átlagos binokulár látómezeje 4-5 fok, és az M13 sötét égen is csak halvány pacának látszik a binokulár 10-15-szörös nagyításával. Sokszor alig lehet észrevenni, ezért a keresésben nagy segítség az alábbi ábra két csillaga, melyekkel együtt tompaszögű, egyenlő szárú háromszöget alkot. Ez a két csillag 7 magnitúdós, a binokulárban elég feltűnőek.

Herkules gömbhalmaz

Szabad szemmel keressük meg a Vegát, és célozzuk meg a binokulárral. Könnyű így is megtalálni a fényessége és a Lant jellegzetes négyszöge miatt. Ezután mozgassuk a binót egyenletesen az Északi Korona felé. Ha megjegyeztük a mozdulatot, akkor a felénél kicsit hosszabban haladva a gömbhalmaz háromszöge bekerül a látómezőnkbe. Persze az ideális technikát mindenkinek magának kell kikísérleteznie.

Az ábrán még az NGC 6207 látszik, ami egy 46 millió fényévre lévő spirálgalaxis, vizsgálatához komoly távcsőre van szükség. Van viszont egy olyan galaxis az égen, amit akár szabad szemmel is megnézhetünk. Mindjárt megkeressük, de csak több ugrással juthatunk el hozzá.

A Perzeusz ikerhalmaz

Most a Tejúton kalandozunk. A Cassiopeia W-betűjének egyik középső vonalát (γ és Ruchbach=δ) hosszabbítsuk meg a Capella irányába (az egyenes a Szekeres csillagképet átmetszve az El Nath csillagon is áthalad, ami már a Bika alfája, de az ábrán nem hosszabbítottuk ennyire meg). Ekkor egy fényes csillag, a Mirphak alatt nem sokkal halad el, így megtaláljuk a Perzeusz csillagképet. A jobb alsó sarokban a Szekeres, a bal alsóban a Cefeusz egy darabja látszik, a kép tetejébe pedig bedugja lábát az Androméda (Almaak=γ1).

Perseus megkeresése

A Mirphak környékét érdemes binokulárral szemügyre venni, mert csillagokban nagyon gazdag terület (Alpha Persei Cluster). A két pirosas objektum a Szív-köd és a Lélek-köd, de ezek megpillantásához távcső kell. Az ábrán berajzolt egyenes Mirphak felőli oldalán, a Cassiopeia és a Perzeusz között félúton azonban nagyon szép csillaghalmazokat láthatunk a binokulárban is.

Perseus ikerhalmaz

A kép bal oldalán a csillagok által kirajzolt ellipszis nagytengelye kicsit több, mint két fok. Nekem ennek segítségével sikerült megtalálnom az ellipszis jobb oldali (azaz a Perzeusz felé eső) végénél lévő Perzeusz ikerhalmazt (Double Cluster).

Az Androméda- és a Triangulum-galaxis

Kössük most össze a Cassiopeia két szélső csillagát (ε, a leghalványabb, és a már ismert Ruchbach=δ). A kapott egyenes elhalad az Androméda csillagkép fölött, és átmetszi a Pegazus jellegzetes négyszögét (ami csaknem négyzet). Balra a már ismerős Perzeusz látszik, és érdemes észrevenni, hogy a Mirphak csaknem egy egyenesen van az Androméda három fontos csillagával (Almaak=γ1, Mirach=β és δ). Itt kicsit megtörik a vonal, és az Alpheratz már a Pegazus négyszögének egyik csúcsa, még ha formálisan az Androméda alfája is.

Androméda és Pegazus

Ha erre a Mirphak-Almaak egyenesre a Mirachban merőlegest állítunk, akkor felfelé haladva, azaz a Mirachot a halványabb μ-re tükrözve, a Mirachtól 8 foknyira, a két és fél millió fényévre levő Androméda-galaxist (M31) pillanthatjuk meg. Figyeljük meg gyorsan, mert hamarosan összeütközünk vele.

Az Androméda csillagkép “alatt” (vagyis a Cassiopeiával ellentétes oldalán) a Háromszög és a Kos csillagképek láthatók. Kössük össze a Kos Hamal=α csillagát a Mirach-hal. E 17 fokos távolság felezőpontjától kicsit följebb találjuk a Triangulum-galaxist (M33).

Ha megjegyezzük, hogy a Mirach, a Hamal és a Sheratan (a Kos bétája) közel derékszögű háromszöget alkot, akkor az ábra alkalmas a Kos csillagkép azonosítására is. Megfordítva, ha a Kos még túlságosan közel van a horizonthoz, akkor használhatjuk a Mirach-Mothallah egyenest is a Triangulum-galaxis megkeresésére: az egyenes alsó harmadánál, a Háromszöggel átellenes oldalon kell nézelődnünk.

A Triangulum-galaxis nagyon nehezen észlelhető, a legkisebb fényszennyezés is láthatatlanná teszi. Sokszor csak a galaxis középpontja jelenik meg halvány és diffúz csillagként. Hogy felismerjük, hasznos megjegyezni a körülötte levő csillagok mintázatát (egy paralelogrammát látunk, melynek csúcsaival a galaxis mint ha az égre lenne szögezve).

Triangulum
Triangulum

A Triangulum-galaxis kisebb a mienknél, hárommillió fényévre van tőlünk, közvetlen szomszédunk. A Tejútrendszerrel és az Andromédával ugyanabba a lokális galaxiscsoportba tartozik.

A Vállfa

Most nem egy mélyégobjektumot, hanem egy érdekes csillagalakzatot (asterism) keresünk meg a Tejúton. Az alábbi ábra 7-es határmagnitúdóval készült, a Nagy Nyári Háromszög egyik oldalát húztuk be.

Hattyu es Sas

Három új csillagkép is feltűnik: a Kis Róka, a Nyíl és a Delfin. A Vállfa a Nyíl tolla fölött található. Itt van az alakzat kinagyítva (és az előző rajzhoz képest elforgatva). Binokulárban persze sok halványabb csillagot is látunk körülötte.

Hattyu es Sas

A Vállfát úgy is kereshetjük, hogy az Altair-t a Hattyú fejével, az Albireo-val kötjük össze. Ez a csillag azért nevezetes, mert kis távcsövekben is könnyen bontható kettős. A β1 aranysárga, a β2 kék színű, távolságuk 34 ívmásodperc.

A Tejútrendszer középpontja

Az alábbi megfigyeléseket nyáron kell végeznünk, mert a most vizsgált objektumok csak ekkor kerülnek a látóhatár fölé. A már berajzolt Deneb-Altair félegyenest kövessük tovább a Tejút mentén déli irányba, egészen a horizontig.

Nyári, déli égbolt

A Skorpiónak és a Mérlegnek csak a felső felét látjuk. A Skorpió jellegzetessége az Antarestől jobbra lévő három csillag. Hozzá tartozik még az éppen csak látható Shaula=λ. Új csillagkép a Bak, melynek a farka (Deneb Algedi=δ és Nashira=γ) és a szarva (Dabih=β és α2) a legfényesebb. A szarv a Sas felé mutat. A Vízöntő is halvány, a tetejének a jellegzetes, megtört vonaláról (η-γ-Sadalmelik=α-Sadalsuud=β) ismerhető meg, az η-α egyenes szintén a Sas irányába mutat. A kép bal felső sarkában a Pegazus feje látható (ami nem tartozik a Pegazus négyszögéhez). A Sas bal oldali szárnyának egyenese segít a Vízöntő és a Kígyótartó fejének megtalálásában is.

A legérdekesebb azonban a Nyilas csillagkép, mert mélyégobjektumokban igen gazdag, és ebben az irányban van Tejútrendszerünk középpontja is. Ebben hatalmas fekete lyuk található, amit azonban nehéz tanulmányozni, mert az útban lévő por- és gázfelhők elzárják a kilátást.

Nyilas csillagkép

Az M22 gömbhalmazt a felső négyszög segítségével kereshetjük meg, kicsit jobbra a τ-nak a Nunki=σ-ra vett tükörképétől. Az egyenesen továbbhaladva a Nyilas μ-je következik, majd még ugyanennyit (4-5 fokot) menve felfedezzük a nem sokkal halványabb M23 nyílthalmazt. Az M25 nyílthalmaz az ο-ξ2 egyenesen található. Még 1-2 látómezőnyivel följebb van az Omega-köd (M17), majd a Sas-köd (M16), ami már a Kígyóhoz tartozik és az ábráról is lemaradt, de a Stellariumban érdemes megkeresni. Az M6 (Pillangó-köd) és M7 nyílthalmazok az ábra alján a Skorpióhoz tartoznak. Alacsony látóhatár fölötti magasságuk miatt nem könnyű az észlelésük.

Trifid és Lagúna

A négyszög átlóját meghúzva, pontosabban a Nyilas τ-ját a fényes Kaus Borealis=λ-ra tükrözve újabb három szép objektumot találunk. Ezek a Lagúna-köd (M3), felette a halványabb, de koncentráltabb Trifid-köd (M20), és még följebb az M21 csillaghalmaz.

Három nyílthalmaz a Szekeresben

Ősszel, amikor a fényes Capella segítségével könnyen megtalálható Szekeres csillagkép már elég magasan jár, érdemes összekötni a Menkalinan=β csillagát a hatszög alsó, El Nath (más írásmóddal Alnath) nevű csillagával (amit régebben a Szekeres gammájának hívtak, de manapság már a Bika bétajaként emlegetik).

Szekeres M36, M37, M38

Az El Nath felőli harmadolóponton található az M36 nyílthalmaz. Fölötte 2 foknyira, vagyis még bőven a binokulár látómezején belül a halványabb M38 nyílthalmaz is megfigyelhető. Ellenkező irányban 4 foknyira van az M37 nyílthalmaz, már a Szekeres hatszögén kívül, a θ-El Nath szakasz túloldalán, a felezőpont alatt. A három objektum közül ez a legfényesebb, 5.6-os magnitúdójú.

A Kaptár és az Orion-köd

Ahogy nyáron a Göncöl, télen az Orion csillagkép ötlik azonnal a szemünkbe. Az alábbi tehát már téli látvány, a Regulus még december végén is csak este 8 után kel fel. Az Oroszlán megismerhető a fordított, hatalmas kérdőjelről, amit az ε, a Rasalas=μ, az Adhafera=ζ, az Algieba=γ1, az η és a Regulus=α alkot. Az ikrek két fő csillaga, a Castor=α és a Pollux=β is nagyon szembetűnő. A halvány Rák megkereshető az ábrán berajzolt Regulus-Pollux egyenes segítségével, de próbálkozhatunk az El Nath-Pollux egyenessel is. Az Orion két felső csillaga, a Betelgeuse=α és a Bellatrix=γ olyan egyenest határoz meg, ami a Reguluson is átmegy, ez is nem sokkal a Rák középpontja alatt halad el. Gondolkozhatunk úgy is, hogy a Rák körülbelül félúton van az Állatöv két szomszédos csillagképe, az Ikrek és az Oroszlán között.

Oroszlan, Rák, Ikrek

Akármelyik módszert használjuk a Rák meglelésére, érdemes a két középső csillagra (Asellus Australis=δ és Asellus Borealis=γ) irányítani a binokulárt, mert az Ikrek felé eső oldalon a Fiastyúkhoz hasonló Kaptár nyílthalmaz (M44) figyelhető meg.

Kaptár

Még egy lehetőség a Szíriusz és a Procyon összekötése. Ez az egyenes is a Rák középpontja fölött halad el, és átmetszi a rendkívül halvány Egyszarvút. A bal alsó sarokbán látható a Hidrának is nevezett Északi Vizikígyó, fejét a Castor-Pollux egyenesen érdemes keresni.

Nagy Kutya, Kis kutya

Az Orion öve könnyen felismerhető városból is (Alnitak=ζ, Alnilam=ε, Mintaka=δ). A Nyúl négyszögét az az egyenes jelöli ki, ami a Betelgeuse-ből kiindulva az Alnitak-on halad át. Ennek legérdekesebb pontja azonban az öv alatt található
Orion-köd (M42), ami 1350 fényéves távolságával a hozzánk legközelebbi olyan gázfelhő, mely ma születő csillagok bölcsője. Binokulárban még városi égen is fényes foltnak látszik.

Orion-köd

Adósak vagyunk még két halványabb őszi-téli csillagképpel. A kanyargós Eridánusz az Orion mellől indul. Hozzá tartozik a 2.95-ös magnitúdójú Zaurak=γ is, bár ez a rajzon nincs jelezve. Az Orion alsó két csillagát (Saiph=κ és Rigel=β) összekötő egyenes a Cet torkát metszi el. A Cet feje az egyenes fölött, a Bika oldalán található. A Cet fejének irányát a Bika jellegzetes középső háromszöge is mutatja.

Eridánusz és Cet

Az ábrán a Fiastyúkban látható legfényesebb csillag az Alcyone, a Bika étája.

Ami kimaradt

Most tavasszal nézzünk körül. Megbeszéltük, hogy a Szűz csillagkép a fényes Spica csillagról ismerhető fel, de megtalálható az Ökörhajcsár hossztengelyének meghosszabbításával is. Mellette a már bemutatott Holló és a nagyon halvány Kehely (Serleg) helyezkedik el. A rajz legtetején a Göncöl látszik, amely ilyenkor van a legmagasabban az égen. A Vadászebek legfényesebb csillaga a 2.85 magnitúdós Cor Caroli. Bereniké Haja a gammája melletti sok csillag (Coma Star Cluster) miatt látványos.

Eridánusz és Cet

Ezzel a hazánkból látható csillagképek felsorolásának végére értünk (bár több halványabb kimaradt, a teljes lista itt tanulmányozható). Nagyon sok szép égi objektumról nem beszéltünk. Például híres a Gyűrűs köd (M57) a Lantban, az Észak-Amerika-köd a Hattyúban, a Súlyzó-köd (M27) a Kis Róka csillagképben, vagy a Csiga-köd a Vízöntőben. Ezeket fényszegény viszonyok között lehet jól megfigyelni: indulhatunk Bakonybélbe, a bükki Szentlélekre, vagy a Zselici Csillagoségbolt-parkba. Hasonlóképpen alig esett szó kettőscsillagokról, mint a Göncöl rúdjának a közepe, a szabad szemes Alcor-Mizar kettős, a Lant epszilonja, vagy a Sárkány nűje, melyek viszonylag könnyen bonthatók. Érdemes megkeresni a Szivar-galaxist (M82) és a Bode-galaxist (M81) a Nagy Medve mellett. A Jupiter holdjai is szépen sorakoznak a binokulárban, állandóan változó látványt nyújtva. A Hold és a Nap megismerése külön tudomány.

A célunk csak annyi volt, hogy az égen való tájékozódást megkezdjük, a látnivalókat az irodalom alapján már meg lehet találni. Remélem, mindannyiunknak sok kellemes órában lesz része, amikor ezeket megcsodáljuk az égbolton. Öltözzünk melegen, hogy egész éjszaka a szabadban lehessünk!